Bhagavad-gītā,

Korszakokon keresztül a világ legnagyobb elméi fordultak a Bahagavad-gītāhoz, hogy választ találjanak benne az élet örök érvényű kérdéseire. A Gītā, melyet India lelki bölcsessége ékességének tartanak, az ember alapvető természetét, környezetét s végül Istennel való kapcsolatát érintő mélységes védikus tudományt foglalja össze.

E különleges filozófiai és egyben teológiai mű tartalma több mint 5000 évvel ezelőtt hangzott el Indiában, egy Kurukṣetra nevű mezőn, a történelem egyik legnagyobb csatája előtt. A harcba indulva az Úr Kṛṣṇa kedves barátjának Ardzsunának adta át a legfontosabb tudást, a metafizikai és lételméleti kérdéseket feszegető, mégis sok dologban rendkívül hétköznapi és gyakorlatias tudáskincset, amelyet a Védák esszenciájaként ismernek. Az ősi indiai bölcsesség számtalan korunkban is fellelhető problémára kínál megoldást helyes szemléletével és az általa javasolt életvitel követésével.

A Bhagavad-gītā célja az, hogy kiszabadítsa az emberiséget az anyagi létezés tudatlanságából. Az embereknek számtalan megpróbáltatással kell szembenézniük, éppen úgy, ahogy Ardzsuna is nehéz helyzetbe került, amikor meg kellett vívnia a kurukṣetrai csatát. Ám meghódolt az Úr Kṛṣṇa előtt, s ennek eredményeként az Úr elmondta neki a Bhagavad-gītāt. Nemcsak Ardzsunát gyötörte az aggodalom az anyagi létezés következtében, de mi mindannyian hasonló helyzetben vagyunk.
Megpróbáljuk uralmunk ālā hajtani a természetet, ahogyan manapság a világűrt vagy a bolygókat akarjuk meghódítani. E hajlam az uralkodásra azért van meg bennünk, mert Kṛṣṇában is jelen van. Annak ellenére azonban, hogy megvan bennünk a vágy, hogy uralkodjunk az anyagi természet fölött, tudnunk kell, hogy nem mi vagyunk a legfelsőbb irányító. Erről beszél a Bhagavad-gītā.